Thursday, 1 June 2017

Feri veszít

   — Az én nyolcvanöt éves édesanyámat is mindenki Bözsi néninek hívja, és egyáltalán nem halt bele, hogy az igazolványában Erzsébet áll.

Ez az első érve a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében dolgozó nyelvésznek, aki szakértői véleményének keretében úgy döntött, hogy ha kaktuszt szarok, se lehetek hivatalosan Feri ebben az életben. A nő eleinte kissé ingerült, amiért felhívtam, vélt felsőbbrendűségét minden adandó alkalommal az arcomba tolja, de egy idő után hallhatóan élvezni kezdi a helyzetet, amikor megneszeli, hogy felfogtam: semmi esélyem sincs kishivatalnoki hatalmával szemben. Az ilyesmi egyébként valószínűleg gyakran előfordul vele, mert néhány perc után elege lesz a kicsinyes szórakozásból és unottan ajánlgatni kezdi, hogy fejezzük be a beszélgetést, hiszen „nem tudunk jól kommunikálni egymással”. A tisztelturamok mögül kikandikáló nem-rúgsz-labdába-te-kis-senki attitűd sikeresen kinyitja a bicskát a zsebemben, de uralkodom magamon és igyekszem észérveket felhozni. Rosszindulatra azonban nincs gyógyír; a szélmalomharcot az első pillanatban vesztettem el.

   Névváltoztatásom ötlete először akkor merült fel a családban, amikor szüleim albertirsai házában anyám határokat nem ismerő, szorongással átitatott ostobaságába akadt egy Zsolnai Ferenc névre címzett OTP-s levél. Tőle egyáltalán nem szokatlan módon anyám három héten át üldögélt a kibontatlan levél fölött, mindenféle borzalmat vizionálva annak lehetséges tartalmáról, mielőtt felhívott egy napsütötte délelőttön.
   — Kaptál egy levelet az OTP-től — mondta anyám elfúló hangon a telefonba. — Nem mertük kibontani.
   — Erősen kétlem, hogy nekem jött, — válaszoltam én, miközben kimentem az iroda kertjébe rágyújtani — hiszen nincs OTP-s számlám és nem a te házad a lakcímem. Eszedbe jutott-e, hogy esetleg apunak küldték? Mivel ő ott lakik, és a számlája is az OTP-nél van. És szintén Zsolnai Ferencnek hívják. Mit gondolsz?
   Anyám kissé megsértődve kibontotta a félelmetes borítékot, amiben egy személytelen reklámanyag lakott, az automatikusan a szemétbe kerülő fajtából, én pedig naivan azt hittem, megoldottuk a problémát. Nem úgy anyám.
   — Kisfiam, — mondta baljósan, — arra szeretnélek kérni, hogy változtasd meg a neved. — Azt hittem, rosszul hallok. — Mert akkor nem kéne rettegnünk minden egyes alkalommal, amikor jön egy levél a nevedre. — A számból előtörő döbbent csend hallatán anyám megpróbált finomítani a javaslaton. — Akkor legalább bemehetnél az OTP-be, és azt mondhatnád, hogy megváltoztattad a neved.
   Elnevettem magam, és megkérdeztem anyámat, hogy volt-e már életében bankban és szóba álltak-e vele a személyi igazolványa nélkül, majd közöltem, hogy dolgoznom kell, elnyomtam a cigarettámat és elköszöntem.
   Persze a történetnek korántsem volt vége.
   Félórával később anyám ismét felhívott. Ezúttal annyira zokogott, hogy nehéz volt kivenni, mit mond.
   — Nem is értem, hogy lehetsz ennyire önző, — taknyozta tele a telefont anyám, — tudom, hogy csak azért nem vagy hajlandó megváltoztatni a neved, mert arra vársz, hogy szegény apád meghaljon és te lehessél az egyetlen élő Zsolnai Ferenc!
   — Lebuktam, — válaszoltam én, — leleplezted az ördögi tervemet. — Ekkor apám, akiben eddigre felébredt az értelem, a helyzetet enyhítendő azt kiabálta a háttérből: — Szerintem legyen Jolán!

   Ha már Feri nem lehetek, talán előrukkolhatnék a Jolánnal, mint alternatívával a Nyelvésznél, de sajnos névváltoztatásnál csak a nemnek megfelelő névre ad lehetőséget a jogszabály. Milyen kár. Sebaj, a barátaim segítségével összeállítottam egy listát az anyakönyvezhető nevekből, majd előrukkolok azzal.
   — Nézze, a szakvéleményében arra hivatkozott, hogy a Feri a Ferenc becézett alakja, és emiatt nem javasolja, hogy bekerüljön az utónévjegyzékbe. Elárulná, hogy akkor a Kati, Kató, Katica, Katinka, Kátya hogyan kerültek bele?
   — Mert azok női nevek. A női neveknél megszokott dolog a becézett forma. A férfi neveknél nem.
   — Gergő? — kérdezem erre én.
   — Az már a középkorban is használatos volt. Férfineveknél csak akkor javasoljuk a becézett formát, ha bizonyítható, hogy már a középkorban is használták így a nevet.
   — Nem gondolja, hogy 2017-ben ez kissé szexista hozzáállás? — kérdezem, kissé szégyellve magamat a blöff miatt, hiszen köztudott, hogy alapvetően nem hiszek a szexizmusban. De ezt neki nem kell tudnia. Sajnos, úgy tűnik, ő sem hisz benne, mert konkrétan kiröhög.
   — Ezen felül pedig az a dolgunk, — folytatja tudálékosan, — hogy megőrizzük a magyar nyelvet és megóvjuk az ilyesmitől.
   — Elárulná kérem, hogy hogyan segít a magyar nyelv megóvásában a Frodó, mint anyakönyvezhető keresztnév?
   — Az egy nagyon népszerű, sok országban használt név. Nekünk is nagyon sok mesterségesen képzett nevünk van, amiből lehet választani. De pusztán a maga kedvéért nem fogunk jogszabályokat változtatgatni.
   — Kérem, mondja meg, hogy pontosan melyik jogszabály tiltja, hogy a nevem Feri legyen.
   — Jó, hát jogszabály épp nem tiltja, de az alapelveinken sem fogunk változtatni a maga kedvéért, mert ha most jóváhagynánk a kérését, akkor az kinyitna egy zsilipet, és holnaptól itt állna sorba az összes Józsi, Pista meg Peti.
   — Nyilván, — veszem fel a fonalat, — hiszen a Magyar Televízió híradója még ma este közzétenné, hogy a Zsolnai Feri kérésének eleget téve mostantól lehet becézett alakú neveket viselni férfiaknak is. Mind tudjuk, hogy ez egy közérdekű ügy, ami rajtam kívül még rengeteg embert érdekel. Mondja, van értelmes érve is, a szokásokon, a középkori hagyományokon meg a csak-mert-megtehetemen kívül?
   — Én eddig folyamatosan érveltem, — sértődik meg a Hatalom képviselője, — és igazán itt az ideje, hogy befejezzük ezt a beszélgetést. Semmivel sem fogja tudni elérni, hogy megváltoztassam a szakvéleményemet. Persze, nyugodtan fordulhat bírósághoz, de már most elárulom: nem fog nyerni.

   Nagyon szeretnék most valami frappáns végkifejletet írni, de sajnos attól tartok, ennek a történetnek egyáltalán nincs konklúziója. Eddig is azt gondoltam, hogy a kishivatalnoknál és a hivatali bölcsésznél kevés feleslegesebb és kártékonyabb dolog létezik a világon. Észérvekkel a legtöbb emberrel szemben nem lehet semmit elérni, főleg akkor nem, amikor hitkérdést csinálnak az ostobaságukból. Egyébként pedig mit gondoltam, ki a fasz vagyok én, hogy majd én eldöntöm, hogy engem hogy hívjanak? A nevem nem az enyém: és bár anyám szerette volna úgy hinni, nem is az övé. A nevem — ezek szerint — a Nyelvtudományi Intézet nyelvészéé, én meg jobban teszem, ha befogom a pofámat és örülök, hogy demokráciában élek.

No comments:

Post a Comment