Feri a nagyvárosban

Egészen tisztán hallom magamat, amint huszonéves fejjel, meggyőződésesen kijelentem, hogy én pedig Budapestnél kisebb városba soha nem fogok költözni. Ez néhány nappal ezelőtt villant be ilyen élesen, amikor a kiskörúton a 9-es megállója felé mentem, a fülemben a Forever Young ordított, én pedig konstatáltam, hogy tudok lélegezni.

Először azt hittem, azért van, mert az utca nagyobb, vagy a forgalom, vagy a háztömbök, de aztán rájöttem, hogy Amszterdamban pont ugyanekkora utcák meg háztömbök is vannak, a forgalom meg néhol még nagyobb. A látványos különbség az emberek számában volt.

Amit a kiköltözésem előtt tömegnek tekintettem, az most úgy jött le, hogy milyen kevesen vannak az utcán. Egész nyugodtan lépkedhettem a zene lassú ütemére, nézegethettem a házakat, szívhattam a cigarettámat, ahelyett, hogy állandó készültségben a tömeget figyeljem, hogy ki elől kell mikor kitérni, az időnként a szó szoros értelmében a semmiből előbukkanó villamosról nem is beszélve. Amszterdam belvárosában én nem tudok sétálni. Alapból sem vagyok túl jó manőverezésben, plusz frászt kapok, amikor a sokaság túl közel húz el mellettem, és amikor elkalandozik egy kicsit a tekintetem (ami elég frekventáltan előfordul), akkor tuti, hogy hirtelen ott a villamos, vagy nekimegyek valakinek, vagy lepofozok valakit a hátizsákommal (na jó, ismerve daliás termetemet, ez utóbbi soha nem követel holland áldozatokat). Mindezt nehezíti, hogy szeretek kávéval és cigarettával a kezemben sétálni, ami tömegben szinte mindig azzal végződik, hogy leöntöm magam, vagy felgyújtom a hajam, vagy mindkettő.

Szóval kivételesen most nem Budapest mellett és Amszterdam ellen érvelek, csak rájöttem, hogy bizonyos mennyiségű ember között kényelmetlenül érzem magam. Hazaérve ráadásul azzal kellett szembesülnöm, hogy most már Hollandiában is tök jól elközlekedek, így az az illúzió, hogy Budapesten mennyivel otthonosabban mozgok, egyszerre szertefoszlott (és a helyébe került a felismerés, hogy tulajdonképpen Pesten se tudom fejből, hogy mi hol van, szóval tulajdonképpen bárhol lehetek, csak legyen elérhető a google maps.

Mivel úgy néz ki, hogy nagyjából eldöntöttem, hogy továbblépek és nem maradok tovább Hollandiában, mint amennyit feltétlenül szükséges, elkezdtem kilistázni a célvárosokat. Őszinte meglepetésemre az egyetlen Pesthez mérhető nagyváros Berlin, ahová mennék. New York, London, Sydney szóba sem jöttek. A másik két célpont Seattle és természetesen Edinburgh (mivel az a kedvenc helyem eddig a bolygón).

Úgyhogy most azon vagyok, hogy kiötöljem, hogyan tudok átköltözni Seattle-be, mivel az a legkomplikáltabb mindközül. Nem túl szerencsés, hogy szinte egyetlen barátom sincs Amerikában, úgyhogy teljesen a google-ra kell hagyatkoznom. Szóval, ha valamelyik kedves olvasóm el bír látni tanácsokkal, ne fogja vissza magát. Úgyis itt a karácsony. :)