Feri megdöbbenve tapasztalja, hogy...

... a leggondterheltebb arcú ember is mosolyogva köszön vissza.
... a környezetében dolgozó japánok különösen szociálisak, érdeklődőek és előzékenyek.
... a hollandok nem szépítenek a mondanivalójukon, de képesek ezt nem gorombán előadni.
... bármilyen állagú, illatú, színű ételnek lehet vízíze.
... ha bankszámlát nyitsz, automatikusan külön szobába visznek szerződést kötni, ahol többször megkérdezik, hogy vizet, teát, kávét vagy szendvicset szeretnél közben fogyasztani.
... a szolgáltatások csak részben működnek angolul; mindenhol van egy pont, ahol a rendszer úgy gondolja, hogy az elmúlt néhány percben mégiscsak sikerült megtanulnod hollandul.
... Hollandiának senki sem mondta meg, hogy északon fekszik. Öt centi hó leesése az egész országot képes megbénítani, a mínusz két fok pedig őszinte, tanácstalansággal vegyes döbbenetet ébreszt a helyi lakosokban.
... ha kér valamit (pl. a HR-estől), akkor nem kell utána még sokszor ugyanazt a kérdést feltenni, addig, amíg már mindenkinek nagyon kellemetlen az egész – mindenki tényleg megpróbál segíteni.
... random emberek az utcán időnként odamennek elveszetten tébláboló, turistának látszó objektumokhoz és megkérdezik, hogy tudnak-e segíteni.
... a kihalt éjszakai utcán az egyetlen közlekedő autó is készségesen megáll a zebra előtt, mert a gyalogosnak elsőbbsége van.
... ha két percig áll a metró két állomás között, akkor a vezető tájékoztatja az utasokat, hogy ez miért történik és elnézést kér.
... úgy látszik, itt senki nem bliccel.
... nem tévedett. Sokkal könnyebb és jobb hangulatú úgy élni a hétköznapokban, hogy nem nyafog állandóan mindenki a füledbe a szaros kis élete miatt. A hosszú sorban várakozó emberek sem sóhajtoznak. Lehet, hogy ők már rájöttek, hogy az önsajnálat nem oldja meg a problémát.