Feri és az ő tervei a jövőre nézve

Erről a jövőre nézvéről az jut eszembe, hogy mi, emberek mennyire absztrakt módon gondolkodunk az időről. A gorillák például a múltat maguk előtt látják, mert az látható, míg a jövőt a hátuk mögé helyezik, mert az láthatatlan. Ebből a szempontból nézve azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen hátrafelé haladunk. Helyes kis hétfő reggeli paradoxon, mi? :)

Szeptember 30-án lejárt a szerződésem a borzasztó japán cégnél, ahol 21 hónapig dolgoztam, és azt kell mondanom, hogy javarészt megkönnyebbültem, amiért nem hosszabbították meg. Holnap lesz 4 hete, hogy nem járok dolgozni, és ennek eddig leginkább a pozitív hatásait érzékelem: végigalszom az éjszakákat, nem kell treníroznom magam, hogy jókedvem legyen reggelente, és amikor csinálok valamit, akkor konkrétan azt érzem, hogy csináltam valamit, nem azt, hogy elcsesztem az időt a fizetésemért cserébe. A negatív oldala a dolognak persze az, hogy a szociális életem meredeken lecsökkent, de ez egyelőre még nem jelent komoly problémát, és igyekszem dolgozni rajta.

Mivel 21 hónapig fizettem biztosítást, 3 hónapig jár nekem a munkanélküli járadék, amiről az ember azt gondolná, hogy egyszerűen elintézhető ügy, de persze a holland bürokrácia itt is kikerülhetetlen. A történet ott kezdődik, hogy a munkaügyi hivatal dolgozói (a törvény értelmében) csak holland nyelven kommunikálhatnak az ügyfelekkel. Ez írásban és szóban is kötelező, mert a hollandoknak senki se mondta meg, hogy az ország lakosságának a 21%-a nem holland és nem beszéli a nyelvet. (A csillagászati mértékű adó befizetésekor persze ez nem volt probléma, fizetni lehet angolul is.) Ahhoz pedig, hogy az ember valóban megkapja a pénzt, különböző feladatokat kell ellátni. Részt kellett vennem pl. egy workshopon, ahol köteleztek, hogy hozzak magammal tolmácsot, majd egy órán keresztül beszéltek arról, hogy hogyan kell használni a website-jukat. Amit, ha nem tudtam volna, akkor nem mentem volna el, mert a teljes kommunikáció a website felületén keresztül zajlik. Végig kellett csinálnom egy online tréninget is, ahol 30 percnyi videóanyag alapján (felirat nélkül, természetesen,  hogy még a google translate-ot se tudjam használni hozzá) kellett kitölteni teszteket. Szerencsére szarul volt kódolva a website, ezért megelégedett azzal, hogy végigkattintgattam az egészet és bejelöltem, hogy megcsináltam. Remélem, senki se ellenőrzi majd. :)

Időközben kitaláltam, hogy itt az ideje vállalkozni, és megkérdeztem az iparkamaránál, hogy van-e módja annak, hogy elkezdem a vállalkozásomat és közben kapom az apanázst a munkaügyi hivataltól? Van, az ára egy második, másfél órás workshop volt, megint hollandul (szerencsére mostanában kifogom a zseniális szomszédokat, úgyhogy szomszédasszonyból barátommá avanzsált Réka segítségével sikerült ezt is véghez vinni). A következőket tudtuk meg:

• ha regisztrálod magad az iparkamaránál a munkanélküli járulék ideje alatt, akkor a pénzedből automatikusan levonnak 29%-ot;
• az első hat hétben semmilyen kommersz tevékenységet nem folytathatsz, még a névjegykártyádat se osztogathatod, mert azt az időt kutatásra kell használni;
• a második hat hétben dolgozhatsz, de hetente jelentened kell, hogy hogy megy a dolog.

Ennek nyilván megvan a maga értelme, bár azt, hogy az első hat hétben miért nem kereshetek pénzt, miközben lenyelnek tőlem jópárszáz eurót, azt nem értem pontosan, főleg, mert ez nem szociális segély, hanem fizetett biztosítás.

Így aztán úgy döntöttem, hogy janujár elsejétől fogok vállalkozni, és közben megpróbálok beszerezni valamilyen részmunkaidős állást, mert azért az nem volna rossz biztosítéknak.

Lassan elkezdődik az iskola is, amit időközben kicsit átalakítottak, így egyrészt a két éves suli anyagát 1 év alatt fogják leadni, másrészt, mivel nem jött össze megfelelő létszám, eltolták a tanévkezdést november végére. Ami abból a szempontból jó, hogy több időm van elolvasni a könyveket, meg előbb fogom megkapni a diplomámat, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy kicsit megszakadós lesz a menet, meg hát ugye ki kell nyögni a második éves tandíjat jövő tavasszal.

Persze, mivel nem vagyok teljesen normális, ez nem elég, úgyhogy úgy döntöttem, hogy közben elvégzek még egy tanfolyamot (februártól májusig), ahol dokumentumfilm-készítést fogok tanulni egy new yorki rendezőtől. A vizsgára két saját filmmel kell készülni. :) Nagyon izgi!

Egyelőre azonban (amíg lehet) élvezem, hogy nincs túl sok dolgom, és úgy néz ki, hogy mire megunnám a henyélést, be fog indulni az életem rendesen.