Feri a második fázisba lép

Két hete folyton azon kapom magam, hogy pitiáner dolgokon görcsölök.

Elment előttem a villamos. Bezárt a bolt, mielőtt odaértem. Túl sokat kellett várni a sorban. Túl hangosan nézik a tévét a lakótársaim. Semmi se jó. Semmi se stimmel. Mindenki leszar. A munkatársam csúnyán nézett rám. A hollandok hülyén csinálják a dolgokat. A hollandok hülyék. Az indiaiak is hülyék. Igazából mindenki hülye. És mindenki azért hülye, hogy engem irritáljon.

Amikor sokadszorra vettem észre, hogy efféle marhaságok járnak a fejemben, gondolkodni kezdtem. Én nem vagyok ilyen, túl sok okom meg (leszámítva a lopást és azt, hogy az egyik kollégám utál) nincs, hogy ennyire ne érezzem magam jól. Szóval valami nincs rendben velem, úgyhogy nekiálltam keresgélni a neten.

És persze ott volt, világosabban, mint a nap. Kultúrsokkom van.

A kutatások szerint a kultúrsokknak négy fázisa ismert. Az első kettőbe mindenki beleesik, aki külföldre költözik. A harmadikban eldől, hogy a negyedik milyen lesz.

Az első fázisban euforikusan látod a világot, minden jobb, mint eddig, mindenki kedves, szép, odaadó, az új ország zseniális és lehengerlő. Kb. két-három hónapig. Aztán jön a második fázis, ezt élem én most meg.

A második fázisban rád tör az egyedüllét, az idegenség, a rémület, az értetlenség, a szorongás és az elkeseredés.  Ez teljesen normális, csak nehéz levenni, főleg, ha az ember sose hallott róla. Sajnos, a legtöbb ember ebben a fázisban reked, és ők hiába költöznek haza, ott pont ugyanez a két fázis vár rájuk. Őszintén remélem, hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom. Mondjuk, igazából biztos vagyok benne. :)

Szerencsés esetben a negatív rettenet szintén nem tart tovább három hónapnál. Utána jön a harmadik fázis, amikorra megtanulod, hogy hogyan működnek a dolgok, találkozol megfelelő emberekkel, barátokat szerzel, rutinosan kezded élni az életed. Magyarul normalizálódik a helyzet.

A negyedik fázisban pedig két út van. Az egyikben elveszted a régi identitásodat és az új ország tagjává válsz, a másikban pedig megtartod, amit fontosnak gondolsz a régiből, és felveszed, ami tetszik az újból. Ez utóbbi esetben aztán akárhol élhetsz, mindenhol jól fogod magad érezni.

Ez volna hát a cél. :)

Szerencsére, amióta felismertem, hogy mi van, sokkal könnyebb kezelni a helyzetet. Reményeim szerint, ha tudatosan próbálok eljutni a harmadik fázisba, kicsit gyosrabban megy majd, mintha csak sodródnék az árral. Meglátjuk.

Azért az mindenképp fura, hogy ezt nem nagyon tolják az ember arcába azokon a fórumokon, ahol mindenki tolja a tutit a kiköltözésről. Sokat segítene.