Feri megérkezik

Kissé viszontagságos út után (Eindhovenen keresztül, nem ajánlom senkinek) megérkeztünk Amszterdamba, az OT301 feletti szobába az év utolsó péntek estéjén, Fruzsi, Dani meg én. A szobában az elűzhetetlen kocsmaszag mellett egy kanapé, egy galéria, egy hihetetlenül kényelmes fotel, asztal, székek, rezsó, egy falikút, néhány provokatív festmény, egy könyv Novi Sadról és néhány angol nyelvű sci-fi, valamint egy szerb meg egy holland pasas tartózkodott. Nosza, nyitottuk is gyorsan a pálinkát, amit Eszterék (a legjobb szomszédok, akiket ember kifoghat) jóképű barátja hozott az utolsó percben, és szépen elkezdtük magunkat otthon érezni. A két pasas később elment, de a kapcsolat megmaradt, mert ijesztő külsejük ellenére kedvesnek és rokonszenvesnek bizonyultak.

Másnap reggel a nap nem, de én fölkeltem, és nekiláttam szobát keresni. Volt néhány kigyűjtött kontaktom, és Dani is talált néhányat, úgyhogy – nagy szerencsével – délben már itt is voltunk Amszterdam legdélibb szegletében, találkozni a főbérlővel. Az ő szobáját vettem ki ugyanis, mivel Navdeepnek haza kellett utaznia Indiába, hogy a szülei által megszervezett esküvőjén részt vegyen, és találkozhasson a menyasszonyával, életében először.

A lakás nem rossz, de mint minden Amszterdamban, elképesztően vizes, és ennek megfelelően penészes is. A további két szobában egy Ben nevű francia importőr és Andrea, a dögös olasz kukta lakik. Kettejükben az a közös, hogy néhány szó kivételével nem beszélnek angolul, úgyhogy a diskurzus nagyjából kimerül a jó reggeltben meg a ki használja a mosógépetben.

A szobám berendezése egy szállodai szobáéhoz hasonlít, van benne két szék, egy apró dohányzóasztal, szekrény, polc, egy fotel és egy feleslegesen nagy franciaágy. Szerencsére tegnap magamévá tettem a nappaliban árválkodó íróasztalt, így nem fogok gerincferdülést kapni a következő másfél hónapban.

A december további része leginkább ivással telt, főként Dani számtalan, a világ minden tájékáról összegyűjtött ismerősével. Delente elindultunk felfedezni a várost, megpróbáltunk bankszámlát nyitni (ami a mai napig nem sikerült, mert a hollandok jó ötletnek tartják, ha mindent a társadalmi azonosítóhoz (sofinummer) kötnek, amit viszont csak ráérősen osztogatnak, én jövő szerdán kapom meg az enyémet, ha minden jól megy), ettünk-ittunk, ittunk-ittunk, remek helyeket találtunk.

Amit feltétlenül érdemes meglátogatni, ha itt jársz:

Wynand Fockink

Ez egy 400 éves kocsma, ahol saját készítésű likőröket adnak, tisztán, vagy keverve, attól függően, hogy mit mondasz. Én bepróbálkoztam a „valami spirituálissal”, erre a pultos elém tett egy üres poharat és azt mondta: — Tessék, itt egy kis buddhizmus. :)

Kicsivel később a másik pultos, Mirjam, meghallotta, hogy magyarok vagyunk, instant belénk szeretett és elmesélte, hogy a fiának Jászberény mellett van egy telke. Onnantól kezdve ő itatott minket, és néha kijött velünk cigizni.

Mirjam kiszolgál

A helyi szokás szerint a színültig töltött poharat csak akkor veheted el, ha a tetejéből a pulthoz hajolva leittál egy kortyot.

Vibes

A Vibes egy Marco nevű olasz pasié, aki 15 éves korától fogva dolgozik mixerként, és már csak egy évig marad Amszterdamban, mert hiányzik neki a napsütés, úgyhogy gyorsan nézd meg, különben mehetsz utána a Kanári-szigetekre vagy Columbiába. Nem emlékszem. Jól végzi a munkáját, majdnem sikerült leitatnia. :)

A pultban dolgozik még Alessandra, szintén Olaszországból, egyik kezében jégkrémmel teli evőkanál, a másikban joint. Vagy élőzene van, vagy DJ, plusz imádnivaló törzsvendégek, köztük Hazel McFairlane, aki Skócia északi részén nevelkedett, dacára annak, hogy úgy néz ki, mintha Dél-Amerikából jött volna.

Itt is szilvesztereztünk. :)

Közel van Amszterdamhoz továbbá a tengerpart, ahol döbbenetes erővel fúj a szél, a tenger pedig vad és viharszürke. Dani szerint itt lehet megérteni a német-alföldi festészet színvilágát. Ami azt illeti, szerintem is.